“Nem hagy a lelkiismeretem nyugodni!
Így ünnepek táján, az új évben fű-fa kíván egymásnak szokásból és megszokásból minden jót és szépet egymásnak. Még azok is akiknek különben nem sok közük volt egymáshoz.
Nekünk ennél több volt, ezért nagyon-nagyon sokszor és hálás szeretettel gondolunk a Doktor Nénire.
AKIRE igazából nem jó gondolni – bocsánat érte!!! – az eszemmel igazat kell adnom a vejemnek, aki gondolni sem akar azokra a hónapokra, mert minden emlékezés azokra az időkre nemcsak a csodálatos, gyönyörű és okos egyetlen gyerekünket/unokánkat, hanem mindazt a félelmet és aggodalmat is jelentette, amit mindazok megélnek, akik az Ön “kezei közé kerülnek”. (De jó, hogy ott voltunk!)
Sajnos, ill. hál’Istennek én már nem tudom – és nem is akarom elfelejteni, hogy az életünk nagyon is felejthetetlen részében a megrettent, összezavarodott családunk számára mennyi biztatást, tartást jelentett az a bátorító, megnyugtató, szeretetteljes gondoskodás, amit azokban az időkben kaptunk. Hálásan köszönjük.
És kívánjuk, hogy az Új és az elkövetkező még sok-sok ÚJ Évben módja legyen ugyanilyen sikeresen és eredményesen sok-sok szülőnek és nagyszülőnek – a meggyógyított gyerekeken keresztül – annyi boldogságot adhatni ami nekünk jutott.
S legfőképpen azt kívánjuk, hogy saját életében legyen sok-sok öröm, boldogság és egy kis nyugalom.
Még egyszer kívánok boldog, békés, nyugalmas Új Évet, mindannyiunk nevében”
Marci nagymamája, aki a legeslegboldogabb a világon
